Új helyre költöztem a múlt héten, de egyelőre szinte teljesen üresen áll a lakás. Eddig a volt párommal éltem együtt, és az ő házában laktunk, de miután úgy döntöttük, hogy nem működik tovább a kapcsolatunk eljöttem tőle. Viszont szinte minden elektronikai eszköz és bútor az ő tulajdona volt, így most előttem állt a feladat, hogy felszereljem az új lakást a szükséges berendezésekkel. A legfontosabb számomra a konyha felszerelése volt, hiszen szakácsként el se tudnám képzelni az életemet úgy, hogy nem én készítem el a saját ételeimet. Tegnapig azonban szégyen szemre mégis alujárós gyroson, és büfés tükörtojáson étem, amit a pékségben vásárolt zsömlével ettem. Megmondom őszintén, munkai ártalom, de ez legalább annyira megviselt, mint maga a szakítás. El is döntöttem, hogy ez nem mehet így tovább, muszáj minél előbb berendeznem a lakást. Eddig azonban számtalan elintézni valóm volt, így nem jutottam hozzá, hogy elmenjek egy műszaki áruházba, ráadásul fogalmam se volt hogyan hordhatnám haza a megvásárolt termékeket, hiszen az eddig használt kocsi is a páromé volt. Ma azonban átjött Krisz, a gyerekkori legjobb barátom, aki egyben a személyes tanácsadóm is, minden témában. Miután jót röhögött a szemétkosárból kikandikáló üres pizzásdobozokon és hungarocell tányérokon, megkérdezte hogy vagyok. Continue reading “Egy webáruházról rendeltem konyhai eszközöket az új lakásomba.”
