Unokanővéremmel, Ágival nagy gasztrobolondok vagyunk, és legalább kéthetente egyszer elmegyünk valami jó kis étterembe, hogy együnk egy jót, s lehetőleg mindig valami újdonságot igyekszünk választani.
Ugyanakkor persze mindkettőnknek vannak gyenge pontjai, tehát olyan kedvenc ételek, amelyeket akárhányszor képesek volnánk elfogyasztani anélkül, hogy megunnánk őket.
Ági számára ilyenek a mexikói ételek, a rántott sajt és a halászlé, számomra pedig a bolognai spagetti, a tatár beafsteak és a sütőtök krémleves.
És persze olyan ételek is vannak, amelyekért mindketten rajongunk, ilyen például a szusi, de ezt csak olyan kéthavonta engedjük meg magunknak, hiszen nem egy olcsó mulatság.
Éppen ezért amikor egy hete Ági újdonsült séf barátja, Gábor felajánlotta, hogy összeüt nekünk egy olyan szusivacsorát, amire életünk végéig emlékezni fogunk, meg se fordult a fejünkben, hogy nemet mondjuk.
Az alapanyagok megvásárlásába természetesen beszálltunk, és különleges japán italokat is vásároltunk az alkalomhoz. Continue reading “Házilag főzni legalább olyan izgalmas lehet, mint étterembe menni.”